Október és ismét az egyik legkedvesebb lucfenyvesben keresgélek, jönnek is a jó fajok: fenyő-sapkásgomba, fenyő-korallgomba és nyálkás kígyógomba.
Majd ott a mohafoltban a szürkés fehér korallszerű gombák. Termőteste 3-8 (10) cm magas, korallszerűen elágazó, felfelé álló, lapított ágakkal, amelyek lefelé tönkszerű nyélben egyesülnek.
Színe ibolyás barna, sötétbarna, az ágak csúcsa fiatalon szürkés-fehéres. Egy termőtest elérheti a 25 cm Ø. Szára legfeljebb 5 (7) cm hosszú, szürkésbarna, feketésbarna, elágazó, rövid, lekerekített alapszárból ered, hegyes-lapát alakúra végződő fehér növekedési szélekkel.
Eleinte fehéresek, majd sötétszürkétől lilás-barnáig terjedő színűek. Húsa sötét szürkés-barna, durva szemcsés, bőrszerű, szívós.
Szaga kellemetlen, erősen rothadó káposzta, undorító, rendkívül büdös sajt. Nagyon fiatal példányoknál a szag alig érezhető. Ez bizony a büdös szemölcsösgomba, a képeket is kissé távolabbról készítem. Íze is undorító, étkezésre alkalmatlan. A szakirodalom alapján ősszel; fenyőerdőben, elsősorban lucfenyő (Picea), ritkán kéttűs fenyő (Pinus) alatt, fenyőavarban nő.
A Gombászok kézikönyve 2023-as kiadása szerint hazánkban ritka.
Friss termőtesteit szeptember, október, november és december hónapokban az alábbi helyeken találtam:
Alsószuha (11 alkalom Picea)
Dövény (1 alkalom Picea)
Dövény (2 alkalom 1 Picea, 1 Pinus)
Legtöbbször lucfenyő (Picea), ritkán kéttűs fenyő (Pinus) erdő avarjában került elő.
Szöveg és fotók: Szentgyörgyi Péter