(Syn.: Sarcomyxa serotina)
Tél van, a kis patak mellett a hóban lépdelek és figyelem a fákat, az egyik törzsön szemmagasságban gombákat pillantok meg. Sárgatönkű áldücskőgombák, megszemlélem őket.

Kalapjuk 3-15 (22) cm Ø, fiatalon gyakran sötét olívzöld, idővel olíva-, okker-, húsbarnás vagy sárgásokker lesz, kagyló vagy lapát formájú, felülete száraz, bőre alatt kocsonyás réteggel.
Lemezeik fiatalon fehéresek, nyomás hatására vagy az életkorral krém-sárga, okkersárga, sárgásbarna színűvé válik. Sűrűk, egyenesek, a tönkre lefutók.

Tönkjük 1-4 (5) cm hosszú, 1-5 (6) cm Ø, élénksárga, zöldes-sárga, okkeres, felülete finoman barnásan pikkelyes, nagyon rövid, oldalt álló. Húsa szívós, a színe fehérestől az okkeresig terjed. Szaga enyhén gombás. Íze dohos, enyhén keserű. Ehetőségéről megoszlanak a vélemények, inkább ne fogyasszuk, mert kevésbé jóízű.

Kis mennyiségű rákkeltő anyagot is találtak benne, de számos pozitív immunerősítő összetevőt is tartalmaz, amelyekről úgy gondolják, hogy semlegesítik a rákkeltő anyagot. Egyesek szerint a gomba mérgező, míg, mások májbetegségek elleni lehetséges gyógygombaként írják le.
A Gombászok kézi könyve 2023-as kiadása szerint hazánkban ritka. A szakirodalom alapján ősztől télig, tavaszig lombos fa anyagán, tuskókon, rönkökön, egyenként vagy seregesen fordul elő.
Friss termőtesteit február és december hónapokban az alábbi lelőhelyeken találtam, mindig többedmagukkal:
Alsószuha: 2 alkalom
Dövény: 1 alkalom
Élő vagy holt lombos fákon került elő.
Szöveg és fotók: Szentgyörgyi Péter