Lombos erdők gombaritkaságai: Kéreg-kígyógomba - Mycena pseudocorticola

Az egykori Gömör dombjai között járok, alig 100 méterre a hajdani megyehatártól, ezek a termetes fák a helyiek szerint egykor Borsod és Gömör határát jelezték. Mindig figyelem ezeket a fákat, de gombát nem nagyon láttam rajtuk. Az egyikük tövében most is ott van a múltkor is látott terjedelmes deres tapló, és ott fent a törzsön, apró kék harangként a kéreg kígyógombák sorakoznak.

Kalapjuk 2-8 (12) mm Ø, félgömb vagy kúp, harang alakú, áttetsző, barázdált, idősen kissé kiterülhet, közepe gyakran lapított. Színe fiatalon szürkésfehér, később kékesszürke, palaszürke, idősen barnás lehet. Fiatalon finom fehéres cukormáz szerűen foltos.

Lemezeik fehérek, halvány kékes-szürkék, idősen halvány szépia barnák, enyhén lefutók, szélesek, a tönköt 8-14 db érinti, a lemez élei világosabbak. Tönkjük 5-16 (25) mm hosszú, (0,2) 0,6-1 (1,2) mm Ø, vékony, csillogó, szürkés, kékesszürke, idősen barnás, töve finoman fehéren szöszös, a micéliumtól nemezes. Húsa fehér, világosbarna, szürke, nagyon vékony, rostos. Szaga szagtalantól dohosig terjed.

Íze enyhe, nem ehető.

A Gombászok kézikönyve 2023-as kiadása szerint hazánkban ritka.

A szakirodalom alapján ősszel, élő lombhullató fák – sokszor mohával borított - kérgén, főleg fűzön (Salix), tölgyön (Quercus) vagy juharon (Acer), nagyon ritkán tűlevelűek pl. jegenyefenyő (Abies) és borókák (Juniperus) kérgén fordul elő. Többnyire tömegesen helyenként magányosan vagy kisebb csoportokban.

Friss termőtesteit szeptember, október és november hónapokban az alábbi helyeken találtam.

Alsószuha: 2 alkalom

Dövény: 3 alkalom

Jákfalva: 1 alkalom

Szuhafő: 1 alkalom

Élő lombhullató fák kérgén, főleg tölgyön (Quercus) került elő, legtöbbször többedmagával.

Szöveg és fotók: Szentgyörgyi Péter