Fenyvesek gombaritkaságai: Nyálkás kígyógomba - Mycena vulgaris

Az avarban nagy területen sok kígyógombát pillantok meg. Kalapja (0,5) 1-2 (3) cm Ø, félgömbölyű vagy szélesen harang alakú, fiatalon íves, később középen nyomott, vagy hegyesen kiemelkedő, csaknem a közepéig bordás.

Szürkésbarna hamuszürke, közepe felé sötétebb széle felé barázdált, halványabb. Sűrű, ragacsos, nyálkaszerű réteg vonja be, melyet, mint áttetsző kocsonyás gumit húzhatunk le róla. Lemezei ritkán állók, vékonyak, tönkhöz nőttek vagy enyhén lefutók, fehéres fakók, lemezei élén szintén nyálka van, melyet fonalszerűen lehúzhatunk.

14-25 lemez éri el a tönköt. Tönkje 2-6 cm hosszú, 1-1,5 mm Ø, csúcsán fehéres, alul szürkésbarnától egészen sötétbarnáig terjed, olívzöld, vastagon nyálkás, szárazabb időben is tapadós. Rostos, szívós, üreges, szilárd, a tövét hosszú, durva, fehéres rostok borítják, gyökerező.

Húsa vizenyős, vékony, fehérestől világosbarnáig terjedő színű. Szaga jellegtelen, ritkán kicsit gyümölcsös, lisztes. Nyálkás kígyógombák, nyugtázom a fényképek elkészítése közben. Íze enyhe, retekszerű, nem ehető.

A Gombászok kézikönyve 2023-as kiadása szerint hazánkban ritka.

A szakirodalom alapján nyártól az enyhébb téli napokig, csaknem mindig lucfenyők (Picea) vastag avarjában, apró gallyainak korhadó halmán jelenik meg. Gombafonalai szinte egybeszövik a korhadó tűleveleket. Savanyú és nyirkos talajú termőhelyeken bükk (Fagus) vagy tölgy (Quercus) avarján is előfordul. Mindig sokadmagával, ezerszámra borítja az avart.

Friss termőtesteit július, október és november hónapokban az alábbi helyeken találtam:

Alsószuha: 7 alkalom

Dövény: 4 alkalom)

Lucfenyő (Picea) erdőkben került elő, legtöbbször seregesen.

Szöveg és fotók: Szentgyörgyi Péter