Miután elrévedeztem a pálos kolostor romjai között, felidézve úttörő korom akadályversenyeinek emlékét, utamat az erdő felé veszem.
Egy fiataloson török utat, már éppen arra gondolok, hogy más útirányt kellett volna választani, amikor egy régi, korhadó rönkön pikkelykés lánggombácskákat pillantok meg.

A fotók elkészítése mellett alkalmam van a gomba alapos megfigyelésére is. Kalapja 1,5-3 (4) cm Ø, narancs- vagy rozsdabarna, szemcsés pikkelyekkel sűrűn borított; fiatalon kúpos, később kiterül.

A pikkelyek túlnőnek a kalapszélen. Lemezei viszonylag ritkán állók; fiatalon krémszínűek, piszkos fehérek, később okkerbarnák, érintik a tönköt, széleik fűrészesek. Tönkje rövidebb, mint 4 cm, a kalaphoz hasonlóan pikkelyes; gyenge, fejletlen gallérral.

Rozsdásbarna, narancssárga-barna, barnás-sárgás alapon szemcsés pikkelyek, gyakran gyűrűzónát jeleznek, felül kevésbé pikkelyesek és világosabbak, szálasak, öregkorban üregesek. Húsa sárgás, okkerbarna. Szaga jellegtelen, olykor enyhén muskátli szerű. Íze enyhe, enyhén kesernyés, nem ehető.

A Miskolci Gombász Egyesület honlapja szerint hazánkban ritka.
A szakirodalom alapján nyártól késő őszig, korhadó vagy elhalt lombos fa törzsein, elsősorban bükkön (Fagus), ritkábban, juharon (Acer) vagy nyíren (Betula) fordul elő.
Friss termőtesteit az alábbi helyeken találtam június, július, szeptember és október hónapokban:
Alsószuha: 6 alkalom
Dövény: 1 alkalom
Kurityán: 1 alkalom
Szuhafő: 1 alkalom
Zádorfalva: 1 alkalom
Korhadó, olykor mohás, elhalt lombos fákon találtam.
Szöveg és fotó: Szentgyörgyi Péter