(Syn.: Discina parma)
A kanyargó, kis patak mellett vizsgálódok, el akarok jutni a forrásához, elsősorban az itt gyakori ikrás fogasír és sudár kankalin növények állományát szeretném feltérképezni, de persze a gombák mellett sem megyek el csukott szemmel. Az erdei út néhányszor keresztezi a patakot, az egyik ilyen hely közelében éger gallyak mohamezején kis barna korongokat veszek észre, bükkös papsapkagombák.

Termőteste 3-12 (16) cm Ø, fiatalon tárcsa vagy kissé csésze alakú, belső felszíne ráncos, hullámosan egyenetlen, idősen karéjos-ráncos lapos, közepén bemélyül. Barna, dohánybarna, vörösesbarna színű. Szélein hullámos, vörösesbarna, sárgásbarna színű. Külső oldala gyakran eres, lefelé hajló szélű, világosabb barna és fehér színű tönkbe megy át. Termőrétege a termőtest felszínén helyezkedik el. Tönkje 30-50 (60) mm hosszú, 20-30 mm Ø a bázisnál ráncos-gödrös, üreges gödrös barázdált, töve felé megvastagodott, kiszélesedő, belül üres vagy kamrás. Húsa fehér, világosbarna. Íze enyhe, nem ehető, bár német források nagyon jó ehető gombának tartják, hozzátéve, hogy nyersen erősen mérgező.

A szakirodalom szerint tavasztól nyár elejéig ligeterdőkben, füves, mohos talajon, illetve korhadt famaradványokat átszőve, vagy direkt a korhadó fákon fordul elő, így kőrisen (Fraxinus), juharon (Acer), égeren (Alnus) és nyíren (Betula) egyesével vagy kisebb csoportokban.

Hazai gyakoriság: A Miskolci Gombász Egyesület honlapja szerint Magyarországon ritka, de terjedőben van és bükkön (Fagus) gyakoribb.
Saját adatok: Friss termőtesteit az alábbi helyeken találtam március és május hónapban:
Alsószuha: 1 alkalom
Jákfalva: 1 alkalom
Mohával borított korhadó lombos fákon került elő.
Szöveg és fotók: Szentgyörgyi Péter