Lombos erdők gombaritkaságai: Tüskés pikkelygombácska – Phaeomarasmius erinaceus

Alig pár lépés után apró gombát pillantok meg egy földre hullott ágon. Kalapja (0,5) 1-2 (4) cm Ø, fiatalon domború, később ívesen kiterül, felszíne száraz.

Apró, hegyes, felálló rozsdabarna pikkelyek, tüskék láthatóak a sárgásbarna, rozsdabarna, sötétbarna, piros, narancssárga, vörösesbarna, barna kalapfelszín háttere előtt. Lemezeik ritkák, szélesek, kiöblösödők, a tönköt alig érintik, könnyen eltávolíthatóak, csak nagyon finoman és enyhén fogazottak, széleik rojtosak, közbenső lamellákkal.

Színük eleinte krémszínű, halványsárgásbarna, a spórák érésével sárgástól lassan vörösessé válók, majd világosbarna, fahéjbarna, rozsdabarna színűek. Tönkje (0,3) 0,5 - 2,5 cm hosszú, (0,1) 0,2 - 0,5 cm Ø, többé-kevésbé egyenlő szélességű, középen vagy excentrikusan helyezkedik el. Okkeres, rozsdabarna, pikkelyes. Bázisán gyakran fehéres micélumbevonat látható.

A fiatal termőtestek tönkjén gyűrű, vagy fátyolszerű burokmaradványokból sárgásbarna színű csíkos szőrök találhatók. Húsa barnás, sárgásbarna, tömör, vékony. A kiszáradt gombák eső hatására ismét életre kelnek.

Tüskés pikkelygombácska, ismét egy ritkaság. Szaga jellegtelen. Íze enyhe, étkezési értéke ismeretlen, de túl kicsi ahhoz, hogy kulináris értéke legyen.

Hazánkban valószínűleg ritka. A szakirodalom alapján nyártól őszig, lombos fák különösen tölgyek (Quercus) lehullott, korhadó, elhalt ágain magányosan vagy kis csoportokban fordul elő.

Friss termőtesteit augusztus és szeptember hónapokban az alábbi helyeken találtam 1-1 alkalommal:

Alsószuha: 1 alkalom

Dövény: 1 alkalom

Szöveg és fotók: Szentgyörgyi Péter