BARLANGOK ÉS KARSZTOK NEMZETKÖZI ÉVE

A barlang jelenleg ismert hossza 203 m, vertikális kiterjedése 46,7 m.

LEGFŐBB BARLANGTANI ÉRTÉKEK

Az Alsó-hegy jelentős méretű jelenleg ismert egyetlen aktív patakos barlangja. Különlegessége, hogy az Alsó-hegyen, egyedül itt fordul elő gutensteini mészkő feltárása barlangban. Hidrológiai jelentősége, hogy az ivóvízként hasznosított Csörgő-forrás rendszeréhez tartozik. 

A BARLANG ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

Az 1971-ben feltárt barlang járatai középső-triász gutensteini mészkőben alakultak ki. A Frank-barlang morfológiailag két részre osztható. Az első részét a szűk bejárat után fokozatosan bővülő, kétfelé ágazó, majd újra egyesülő, 60 méter hosszú lejtős, majd lépcsőzetesen mélyülő járat alkotja, amely egy nagyméretű, 16 méter mély aknában ér véget. A bejárati szakasz Ny-i járatában fejlett meanderek alakultak ki. A barlang ezen része képződményekben szegény, csupán néhány kisebb függő cseppkő található. A Frankbarlang második részét egy nagyméretű, állandóan aktív vízfolyással rendelkező patakos barlangjárat alkotja, ennek legnagyobb termébe vezet a bejárati akna. A teremből a patak folyásával ellentétes irányban, ÉNy-ra indulva egy rövid, 35 méter hosszú, meanderező járat után érhető el a Forrásszifon. A teremből a patak folyásával egyező irányba, 25 métert haladva egy hirtelen letérő, 12 méter hosszú és fokozatosan alacsonyodó járat végén érhető el a Nyelő-szifon. A főág járata kavicsos medrű, kettő–négy méter széles. A letéréstől tovább haladva a főágban a járat egy magas hasadék alá ér, amely megközelíti a felszínt, a járat talpszintje felett, 25 méter magasan záródik.

A járatok cseppkőképződményekben szegények, a patakos ág agyagkitöltésén agyagpiramisok alakultak ki. A közvetlenül a Frank-barlang alatt található Acskó-forrás az 1980-ban elvégzett víznyomjelzések alapján a légvonalban 450 m-re lévő Hangyás-töbörből, valamint a légvonalban 650 m-re lévő Bábavölgyi III. sz. víznyelőből kapja. A Frank-barlangban megjelenő patak e vízrendszer részét képezi. A Nyelő-szifonban eltűnő víz 16 óra elteltével jelent meg a 200 m légvonalbeli távolságra lévő Acskó-forrásban, majd az Acskó-rét lapos vizenyős területén elnyelődve a szögligeti Csörgő-forrásban 44 óra multán látott újra napvilágot. 1976-ban a Debreceni Könnyűbúvár Klub tagjai megpróbálták a Forrás-szifont átúszni, ahonnan 3 m víz alatti út után egy kis levegős fülkébe jutottak, amelyből további 10 m hosszúságban, és -5 m mélységben sikerült tovább úszni, de ott a járat alján felhalmozódott agyag a továbbjutást megakadályozta.

ÉLŐVILÁGA

A barlangban több denevérfajt észleltek, nagy patkósdenevér, kis patkósdenevér, vízi denevér és közönséges denevér. A barlang aknájába időnként, a bejárati szakaszból kisebb állatok hullanak bele.

FELSZÍNI TERÜLETE

Bejárata erdőben, hegyoldalban, jellegzetes , mesterségesen stabilizált sziklaalakzatok között nyílik.

HASZNOSÍTÁS

A fokozottan védett barlang, az Igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulásával, kizárólag barlangászok számára látogatható, barlangi túra-vagy kutatásvezetővel.

Gruber Péter

Fotó: Egri Csaba, Sági Bence