BARLANGOK ÉS KARSZTOK NEMZETKÖZI ÉVE

Az észak-déli lefutású, 450 méter összhosszúságú barlang horizontális kiterjedése mintegy 130 méter, vertikális kiterjedése 118 méter.

LEGFŐBB BARLANGTANI ÉRTÉKEK

Az Alsó-hegy jelentős mélységű és méretű, időszakosan aktív, karsztos és nem karsztos kőzethatáron kialakult víznyelőbarlangja. Vecsem-forrással való hidrológiai kapcsolata, járatainak jellegzetes eróziós formakincse, valamint képződménygazdag fosszilis felső járatok.

A BARLANG ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

Az Alsó-hegy Kopasz-gally – Nagy-Kopasz-gally déli térségét szemlélve egy nyugat-délnyugatias irányból ívesen északkeleties irányba tartó töbörsor képe rajzolódik ki, melynek szinte mindegyik tagja egy-egy barlangbejáratot rejt magába, valójában olyan időszakos víznyelők, amelyek kis kiterjedésű felszíni vízgyűjtő területtel rendelkeznek. Sorba rendezett helyzetük sem véletlen, az itt húzódó, a karsztos kőzettömegbe ívesen beékelődő nem karsztosodó kőzetsáv (Bódvaszilasi Homokkő Formáció) déli peremét követik. A triász időszaki hallstatti mészkőben kialakult egyszerű, lépcsőzetesen ereszkedő járatrendszer észak-délies irányultságú töréseket követ, majd északkelet-délnyugat ill. északnyugat-délkeleti csapású törések határozzák meg. E markáns törések mentén fejlődött ki járatrendszere, a tektonikusan megnyíló hasadékok mentén bekövetkezett omlások, illetve a vízgyűjtő területről beszivárgó, valamint elnyelődő vizek folyóvízi eróziós-korróziós hatása révén.

A barlang felfedezése 1969-re nyúlik vissza, amely ekkor mintegy 60 méter mélységig vált ismertté. A feltáró kutatás 1976-ban éledt újra, s folytatódott a ’80-as években, a barlang – vízfestéssel igazolt – Vecsem-forrással fennálló hidrogeológiai kapcsolatára alapozva. Az időszakosan aktív víznyelőtölcsér alján, a bejárat előtt elnyelődő vizek a barlang kezdeti, első szakaszát felépítő omladéklabirintusban ember számára járhatatlan utakon haladnak, majd nagyjából 30 méteres mélységben egyesülve határozott mederben folyatatják útjukat a 118 méter mélységben lévő végpont felé. A barlang középső szakaszán két szintre tagolódik. Az alsó, aktív szinten a patak kisebb tereplépcsőkkel jut egyre mélyebbre az elcseppkövesedett, főként függőcseppkövekkel és cseppkőlefolyásokkal díszített, maximálisan néhány méter széles járatokban. A „fosszilis” felső szint cseppkőképződményekkel gazdagon borított szakasza a barlang leglátványosabb és legsérülékenyebb része. Változatos alakú és színű cseppkőlefolyások, függőcseppkövek, kisebb-nagyobb cseppkőmedencék jellemzik ezt az ágat. A barlang főágának alsó részén a képződménygazdagság visszaesik. Az aljzaton a helyi mészkőanyag törmelékén kívül a nem karsztos vízgyűjtőről származó, kerekítettebb lilásbarna kavicsok is előfordulnak, jellemzően fekete mangános bevonattal.

ÉLŐVILÁGA

A barlangban több denevérfajt észleltek leggyakoribb fajok a nagy patkósdenevér, a kis patkósdenevér, és a közönséges denevér.

FELSZÍNI TERÜLETE

Bejárata erdőben, egy jelentős méretű töbör alján, mesterségesen kialakított, mészkőborítással ellátott lezáró műtárgy oldalában nyílik.

HASZNOSÍTÁS

A fokozottan védett barlang, az Igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulásával, kizárólag barlangászok számára látogatható, barlangi túra-vagy kutatásvezetővel.

Gruber Péter

Fotó: Egri Csaba