BARLANGOK ÉS KARSZTOK NEMZETKÖZI ÉVE

A barlang bejárata egy töbörsor töbrének keleti oldalában található, egy körülbelül 8 méter magas közel függőleges sziklafal aljában. A barlang horizontális kiterjedése 263 méter, vertikális kiterjedése 52 méter.

LEGFŐBB BARLANGTANI ÉRTÉKEK

A Haragistya-fennsík magyarországi területének leghosszabb és legmélyebb barlangja, alsó szintjén állandó aktív vízfolyással és szifonokkal. A Kis-Tohonya-forrással, valamint a Babot-kúttal való hidrológiai kapcsolata, járatainak jellegzetes eróziós formakincse.

A BARLANG ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

A barlangot 1972 őszén kezdték el kutatni, amikor a Papp Ferenc Karszt- Barlangkutató Csoport a Vass Imre-barlang feltételezett vízgyűjtő területén végzett geofizikai mérések és terepbejárások alkalmával figyeltek fel a barlangnyílásra és próbabontást végeztek. Az eredményes kezdetek után nagy lendülettel folytatták a barlang feltáró kutatását, elsősorban hosszabb ideig tartó kutatótáborok megrendezésével. A barlang bejárata egy K-i irányba elhelyezkedő sziklafal tövében található, melyhez egy törmeléklejtő vezet. A barlang előterében jelentős méretű meddőhányó található, mely árulkodik a tetemes mennyiségű kitermelt anyagról. A barlang járatai középső triász időszaki Wettersteini Mészkőben alakultak ki. Eredetét tekintve inaktív víznyelőbarlangnak tekinthető. Az egykori víznyelő vízgyűjtő területét a felszín lepusztulása miatt ma már nem lehet rekonstruálni, de a barlang jelentős méretei alapján nagy mennyiségű vizet nyelhetett el.

A barlang járatai egy ÉNy-DK-i irányú törés mentén fejlődtek ki, a jelenlegei ismereteink szerint a barlang VI. elkülöníthető szintből áll. A barlang hasadékjáratainak és aknáinak oldalfalán jelentős oldás nyomok figyelhetők meg, melyek függőleges irányultságúak, jelezve az egykori víz útját. Az alsó járatokra jellemző az eróziós és korróziós hatásra létrejött üstös formájú főte, amely lefelé tektonikus hasadékban folytatódik. A barlangban kevés képződmény található, legjelentősebben a cseppkőlefolyások, cseppkőkérgek, huzat eredetű borsókő kiválások. A barlang különleges értékét elhelyezkedése adja, ugyanis jelenleg a Haragistya legnagyobb barlangja, ennél azonban sokkal fontosabb, hogy hidrológiailag a Vass Imre-barlang és a Babot-kút vízgyűjtőjéhez tartozik, annak egykori ősi víznyelőjárata. A barlangok közötti kapcsolatot 2017-ben víznyomjelzéssel igazolták.

A barlang kutatását a Meteor TTE Baradla Barlangkutató Csoport 2014-ben kezdte meg újra, a kitartó kutatómunka eredményeként 2017-ben megnyílt akna levezetett a barlang alsó, patakos járatába. Az újonnan felfedezett barlangrészben három szifon állta útját a feltáróknak. Az első két szifonon a víz leszívásával sikerült keresztül jutniuk, a harmadik szifon víztelenítése után - amely három napig tartott -, azonban a járat olyan mértékben összeszűkült, hogy a további kutatást feladni kényszerültek.

ÉLŐVILÁGA

A barlangban több denevérfajt észleltek leggyakoribb fajok a nagy patkósdenevér, és a kis patkósdenevér.

FELSZÍNI TERÜLETE

A barlang bejárata egy töbörsor töbrének keleti oldalában található, egy körülbelül 8 méter magas közel függőleges sziklafal aljában nyílik.

HASZNOSÍTÁS

A megkülönböztetetten védett barlang, az Igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulásával, kizárólag barlangászok számára látogatható, barlangi túra-, vagy kutatásvezetővel.

Gruber Péter

Fotó: Szabó István