BARLANGOK ÉS KARSZTOK NEMZETKÖZI ÉVE

Közzétéve
2022. május 6.

Bába-völgyi 2. sz. víznyelőbarlang

FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉS

A Bába-völgyi 2. sz. víznyelőbarlang bejárata, Szögliget községtől mintegy 2 km-re északra, a Bába-völgyben található víznyelős töbörsor második mélyedésében, sziklakibukkanások tövében, erdős környezetben nyílik. 

A fokozottan védett barlang járatainak felmért hossza 70 méter, vertikális kiterjedése 23 méter.

LEGFŐBB BARLANGTANI ÉRTÉKEK

A Bába-völgyben kialakult víznyelősor legnagyobb, legfejlettebb barlangja.

A barlang különleges értéke a Hallstatti Mészkő Formáció feltárulkozó kőzete.

A BARLANG ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

Az Alsó-hegy Nagy-Kopasz-gally nyugati oldalában lefutó Bába-völgy térségének topográfiai térképét szemlélve egy hasonló irányítottságú víznyelős töbörsor képe rajzolódik elénk. E víznyelősor tagjai időszakosan vezetik a területre hulló csapadékot a mélybe. A karsztos mélyedések vízgyűjtő területének egy része egy nem karsztos kőzetsáv, mely felépítésében az alsó-triász korú Bódvaszilasi Homokkő Formáció homokkő és aleurolit tagozatai vesznek részt. A karsztos vízgyűjtőterület felépítésében középső és felső triász wettersteini, derenki, illetve hallstatti mészkőöszletek vesznek részt. Az Alsó-hegy e területének tektonikai képe meglehetősen összetett.

A takarókkal és felpikkelyeződésekkel tagolt hegységszerkezetet további törések tagolják. Ez a tektonikusan feldarabolt kőzetkörnyezet, valamint a nemkarsztos kőzetsáv együttesen jó alapot teremtettek a víznyelőbarlangok képződéséhez. A nem karsztos területről lefolyó csapadékvizek a mészkőfelszín perméhez érkezvén réteglapok, törések mentén a mélybe kényszerülnek. A barlang 1957-es felfedezését követően, 1959-ben fluoreszceinnel megfestették a barlangban elnyelődő vizet. E vizsgálat egyértelműen igazolta a közeli Borz-forrással való hidrológiai kapcsolatot. A barlang járatainak irányát egy kelet-nyugati irányultságú törés határozza meg. Az első szakaszát elsősorban omladék jellemzi, majd közel tíz méter után kissé nagyobb méretű, állva nem járható eróziós csatornában juthatunk előre. E szakasz végén a járatok ketté ágaznak, a függőleges, elsősorban omladéktömbök által uralt hasadékon érhetjük el a nyugati mélypontot. Az elágazáshoz visszatérve egy kissé lejtős cseppkövekkel dúsan díszített járatban érhetjük el a keleti-ág végpontját. A barlang genetikáját a tektonikusan erősen irányított hasadékok mentén bekövetkezett omlások, illetve a vízgyűjtő területről beszivárgó/elnyelődő vizek eróziós-korróziós hatására vezethetjük vissza. A barlang befoglaló kőzetének eredeti színe, szerkezete a vízfolyás által aktívan mosott helyeken tárul fel a vékonyan, szinte mindenhol jelenlévő agyagfilm, vagy képződmények alól. A bejárati szakaszt követően kb. 7 méteres mélységtől vörös, vöröses-fehér kalciterekkel átjárt, breccsás szövetű Hallstatti Mészkő Formációba sorolható kőzet tárul elénk, amely különleges értékét képviseli a barlangnak.

ÉLŐVILÁGA

A barlang az aggteleki vakbolharák (Niphargus aggtelekiensis) egyik ismert élőhelye, továbbá időszakos tartózkodóhelye a különböző denevérfajoknak, melyről több ponton az aljzaton található.

FELSZÍNI TERÜLETE

A fokozottan védett víznyelőbarlang bejárata a Bába-völgyben található víznyelős töbörsor második mélyedésében, erdős környezetben nyílik.

HASZNOSÍTÁS

A fokozottan védett barlang, az Igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulásával, kizárólag barlangászok számára látogatható, barlangi túra- vagy kutatásvezetővel.

Gruber Péter, Polacsek Zsolt

Fotó: Polacsek Zsolt, Gruber Péter