BARLANGOK ÉS KARSZTOK NEMZETKÖZI ÉVE

LEGFŐBB BARLANGTANI ÉRTÉKEK

Az Alsó-hegy legjelentősebb víznyelőbarlangja, a Titánok csarnoka az ország legnagyobb alapterületű barlangterme. A Titánok csarnokában országos szinten is kiemelkedő számú, méretű és szépségű cseppkőoszlop található.

A BARLANG ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

Kutatását 1961 nyarán dr. Dénes György irányításával a Vörös Meteor Barlangkutató Szakosztály tagjai kezdték el. Egyhetes kemény munka után augusztus 6-án az első bejárók — Frojimovics Gábor és Kovács György — útját a hatalmas kőtömbök között már semmi sem akadályozta, egészen addig, amíg egy 10 m mélységet meghaladó aknához nem értek. A következő napokban, a szomszédos nyelőben dolgozó brigád tagjaival együtt, a függőleges szakaszokba hágcsót szereltek be, amelynek segítségével egy monumentális terembe jutottak, amit hatalmas cseppkőoszlopairól Titánok csarnokának neveztek el. A mintegy fél kilométer hosszúságban bejárt rendszer további feltárását november 4-9. között folytatták. A Titánok csarnokából kiindulva sikerült egy tágas hasadékba leereszkedni, ahol egy cseppkőképződményekben rendkívül gazdag folyosóban közel 50 m-t haladtak előre, amikor egy újabb függőleges szakasz — felszerelés hiányában — megállásra kényszeríttette őket.

A kutatás meggyorsítása érdekében 1962. január 29. és február 3. között 120 órás föld alatti expedíciót szerveztek. A novemberben be nem járt függőleges szakaszon (Agyagos) leereszkedve elérték a járat agyagos aljú kb. –155 m-en lévő mélypontját. Ezzel a Pénzpataki-víznyelőt (-150) megelőzve a Meteor hazánk legmélyebb barlangja lett, mára azonban már csak a 17. helyet foglalja el. A Meteor-barlang bár időszakosan víznyelőként működik, jellegét tekintve jelenősen eltér mind a környék, mind az általában ismert víznyelőbarlangoktól. Lépcsőzetesen ereszkedő, aknákkal tagolt járatrendszer helyett kiterjedt omladéklabirintus és egy hatalmas, cseppkőképződményekkel gazdagon díszített terem a barlang fő ismérve. Előbbi annak felső felére jellemző nyelőzónát alkotja,

amelyet csupán egy keskeny nyakszerű rész köt össze a főként omlások révén létrejött tágas alsó résszel. A víznyelőjelleg a „nyakban” mutatkozik meg a legjobban. Itt több kisebb korróziós aknán keresztül veszít szintet a vízfolyás, amely végül a Titánok csarnoka omladéka alatt tűnik el. E nagy, de jól tagolható terem kiterjedésén túlmenően méltán vált híressé cseppkőképződményeinek rendkívüli változatosságáról és gazdagságáról, amelyek révén a barlang kiemelkedő természetvédelmi jelentőséggel bír. A függő-, álló-, szalma- és retekcseppkövek, cseppkőlefolyások és cseppkőmedencék változatos szín- és formagazdagságából kiemelkednek a névadó Titánok cseppkőoszlopai, amelyeket hazánkban méretben talán csak a Baradla-barlang hasonló képződményei haladnak meg, de a teremben előforduló dekoratív cseppkőzászlók szintén külön említést érdemelnek. Előbbieknél lényegesen kisebb, ám nem kevésbé látványos képződmények a heliktitek, amelyek szépen fejlett, tömeges megjelenése országos viszonylatban is egyedülálló.

ÉLŐVILÁGA

A barlang szabad szemmel is egyértelműen felismerhető élővilágát az ízeltlábúak közül a barlangi vakrákok (Niphargus sp.) képviselik. A barlangban található guanó felhalmozódások a denevérek nyugalmi időszakon kívüli jelenlétére utalnak. Megfigyelési adatok szerint kiemelkedően jelentős a

kereknyergű patkósdenevér telelő kolóniája.

FELSZÍNI TERÜLETE

Kis-vizes-töbör tagja a Kopasz-gally – Nagy-Kopasz-gally oldalában ívesen északkeleti irányba tartó

töbörsornak, ahol a víznyelők a karsztos kőzettömegbe ívesen beékelődő nem karsztosodó kőzetsáv (Bódvaszilasi Homokkő Formáció) déli peremét követik.

HASZNOSÍTÁS

A fokozottan védett barlang, az Igazgatóság vagyonkezelői hozzájárulásával, kizárólag barlangászok számára látogatható, barlangi túra-vagy kutatásvezetővel.

Gruber Péter

Fotó: Egri Csaba