BARLANGOK ÉS KARSZTOK NEMZETKÖZI ÉVE

LEGFŐBB BARLANGTANI ÉRTÉKEK

A Jósvafői-fennsík leghosszabb aktív patakos barlangja. Főág jellegzetes eróziós, korróziós formakincsei, száraz emeleti részének cseppkőképződmény gazdagsága. A Nagy-Tohonya-forrás a környék második legbővízűbb forrása, amely összetett hidrológiai tulajdonsággal rendelkezik (szivornyahatás, hőfokváltozás).

A BARLANG ÁLTALÁNOS JELLEMZÉSE

Kessler Hubert megbízásából, Chambre Attila és Rádai Ödön irányításával Verbály György aggteleki robbantómester, három társával együtt 1953. szeptember 1-én, a forrás felett táróhajtásba kezdett. Három évig tartó lelkes és kitartó munkájuk nyomán 1956. február 7-én a mintegy 40 m hosszú táró végén bejutottak a ma ismert főágba. A végponton talált szifon átúszását Kessler és Rádai több alkalommal megkísérelte, de csak a járat irányát sikerült megállapítaniuk, miután a kezdetleges felszereléssel a szűk hasadékba nem merészkedtek be. A szűkületet robbantással szerették volna áttörni, de a munka nem járt eredménnyel, sőt a robbantási törmelék a szifont részben eltömte. A szifon átúszásával az ötvenes évek végétől kezdve több-kevesebb sikerrel többen megpróbálkoztak. 1988-ban a vízfelszíntől már 50 m távolságra jutottak a kutató búvárok, ám a kiszélesedő járat ellaposodott és a főtéből belógó kőtarajok akadályozták a továbbjutást.

1997-ben szervezett kutatótábor során a szifont kutató Plózer István Víz alatti Barlangkutató Csoport búvárai a több évtizede legyőzhetetlennek bizonyuló szűkület átúszásához speciálisan kialakított felszerelést alkalmaztak. Július 8-án sikerült leküzdeni a mindössze 30 cm magas szűkületet. Az ezt követő közel 80 m hosszúságban feltárt szakasz tágas folyosóval indult, és 32 m mélységben kereszthasadékba torkollott. A szifon bejáratától 130 m-re kikötött vezetőkötél végpontjától már látható volt a fölfelé induló járat, amikor a kutatást társuk halálos kimenetelű balesete megszakította. A kétezres évektől az Amphora Búvár Klub tagjai kezdték meg a szifon kutatását, és több éves kitartó munkájuknak köszönhetően, végül 2009. november 13-án sikerült átúszniuk, feltárva a barlang folytatását képező Apáink-termét, melyet egy újabb szifon követett. A második szifon utáni rövid, levegős járat ismét a víz alá fordult, amely meredek vezetett immáron több, mint 40 méter mélyre. A nagy mélységre való tekintettel, a kutató búvárok már kevert gáz használata mellett folytatták a kutatást, melyet 2022. április 03-án bekövetkezett tragikus kimenetelű víz alatti omlás zárt le. Az elhunyt búvár felszínre hozatala Magyarország leghosszabb barlangi mentése volt.

Az aktív patakos forrásbarlang középső-triász wettersteini mészkőben, helyenként dolomitban alakult ki. Vízgyűjtő területe, amely az elvégzett víznyomjelzések alapján igen nagy: 24,4 km2 területű. A Nagy-Tohonya-forrás a Jósva-forráscsoport után a környék második legnagyobb hozamú forrása, amely nemcsak vízbőségével, de két rendkívül érdekes tulajdonságával is felhívta a kutatók figyelmét. A forrás vize télen melegebb, a nagy és kisvíz időszakában egyaránt a 16^oC-os hőmérsékletet is eléri, nyáron hűvösebb, 11^oC a víz hőmérséklete. A forrás vízhozama szabályos időközökben eredeti értékének sokszorosára emelkedik, majd néhány óra alatt lecsökken. A Nagy-Tohonya-forrás kitöréseit létrehozó egyetlen szivornyaüreg térfogata a számítások szerint 3800 m3, amely átlag 4 nap alatt telik fel. A forrás szivornyája mellékági szivornya, mivel a szivornyás kitörés előtt a vízhozam nem csökken.

ÉLŐVILÁGA

Korábbi megfigyelések és a forrás melletti denevérhálózásnak köszönhetően rendelkezünk adatokkal a barlangról, amely ezek alapján nászhely/szaporodóhely, illetve telelőhely. A víz alatti részeken megfigyelhető az aggteleki vakbolharák (Niphargus aggtelekiensis). Kuriózumként említhető, hogy a falakat sok helyen élő Lepthotrix baktériumbevonat borítja.

FELSZÍNI TERÜLETE

Bejárata közvetlenül völgytalpon nyílik, a Nagy-Tohonya-forrás mögött. Ismert jártai a töbrökkel erősen tagolt, legelővel borított Szelce-völgy irányába, valamint az erdővel borított Nagy-oldal irányába húzódnak.

HASZNOSÍTÁS

A fokozottan védett barlang jelenleg hatósági lezárás miatt nem látogatható.

Gruber Péter

Fotó: Balázs Gergely, Egri Csaba