Barnanyálkás csigagomba (Hygrophorus latitabundus)
November elején újra fenyvesben járok, azt a helyet keresem, ahol 2 éve október végén néhány barnanyálkás csigagombát találtam, de elég lelakott állapotban voltak.
Bízom benne, hogy most szerencsésebb leszek, és valóban itt vannak a gombák. Jobb állapotban vannak, mint a múltkor.
Kalapjuk 5-10 (12) cm Ø, félgömb alakúból kiterülő, a közepén tompán púpos, nyálkás-ragadós, fényes felületű, a peremén száraz, finoman gyapjas hosszan felgöndörödött. Színük sötétbarna, szürkésbarna, olívabarna, a közepén sötétebb, feketésbarna, öregedve világosabban szürkésbarnán foltosodnak. Lemezei ritkán állók, vastagok, tönkhöz nőttek vagy kissé lefutók, közbenső lemezekkel, sima szélekkel fehéres krémszínűek, enyhén sárgásak. Tönkjük 6–10 (12) cm hosszú, 1,5–3 cm Ø, fehéres, világossárgás, részben olívabarna, hengeres vagy orsó alakú, nemezes felületű, a nyálkás buroktól barnásan zónás vagy pikkelyes, felső harmadában nyálkás gyűrűzónával, töve hegyes. Húsuk vastag, rugalmas, fehér színű, a tönk tövénél kissé okkeres árnyalatú.
Szaga kellemes, aromás és gyümölcsös enyhén malátaszerű. Íze enyhe, ízletes, ehető gomba, méretéből adódóan az egyik legkiadósabb csigagomba. A Miskolci Gombász Egyesület honlapja szerint hazánkban ritka. A szakirodalom alapján előfordulása: Nyár végétől késő őszig, erdők, parkok, erdőszélek, kéttűs fenyők (Pinus) közelében, meszes talajon.
Egy helyen találtam friss termőtesteit október és november hónapban:
Zádorfalva: Kis-völgy 7588.4/D (2 alkalom, néhány termőtest).
Meszes talajon kéttűs fenyő (Pinus) erdőben került elő.
Szöveg és fotók: Szentgyörgyi Péter