Miniszteri kitüntetés a nemzeti ünnep alkalmából

PROF. DR. SZUNYOGH GÁBOR a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést kapta a földtani természeti értékek, barlangok védelme és természetvédelmi szemléletformálás területén végzett kiemelkedő tevékenységért, a Béke-, valamint a Baradla-barlangok műszaki pontossággal felmért Atlaszainak elkészítéséért.

Prof. Dr. Szunyogh Gábor és Dr. Nagy István agrárminiszter

Prof. Dr. Szunyogh Gábor 1951-ben született. 1970-ben az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Iskolájában tett érettségi vizsgát. 1975-ben bányagépész és bányavillamossági mérnöki diplomát szerzett a Nehézipari Műszaki Egyetemen. 1976 és 1979 között tudományos segédmunkatársként dolgozott a Nehézipari Műszaki Egyetem Fizika Tanszékén. Kutatási területe: villámvédelemmel kapcsolatos elméleti-villamosságtani problémák megoldása. 1979-ben „Summa cum laude” eredménnyel műszaki doktori címet szerzett. Disszertációjának témája: „A villámok elektromágneses terének meghatározása változó vezetőképességű kőzetek esetében”.

1979-től 1992-ig tudományos főmunkatársként dolgozott a Központi Bányászati Fejlesztési Intézetben. Kutatási területei a föld alatti üregek körül kialakuló, omlásveszélyt előidéző mechanikai folyamatok elméleti és „in situ” vizsgálata, a bányabeli omlásokat elhárító gépesített biztosítószerkezetek földalatti alkalmazásával kapcsolatos stabilitási, szilárdságtani és üzemtani problémák kísérleti és elméleti vizsgálata. 1990-ben elnyerte a műszaki tudományok kandidátusa címet. Disszertációjának témája: „A gépesített biztosítószerkezetek alkalmazkodó képességének kísérleti—analitikai vizsgálata a Dudar-balinkai szénelőfordulás példáján”.

1992-től 2005-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Földrajz Tanszékén tanított asztrofizikát, dinamikus földrajzot, térképészetet és hidrogeográfiát, a Fizika Tanszéken pedig elméleti fizikát. 1993-tól főiskolai tanár. Megismertette a matematikai és fizikai modellezés módszereit az általános iskolai tanárjelöltek részére, kidolgozta az ehhez kapcsolódó tantárgyakat, számos jegyzetet, tankönyvet írt. Tudományos munkája során műszaki matematikai módszerek alkalmazásával hozzájárult a főiskola Természettudományi Karának központi témájaként kezelt karsztfejlődési és barlangképződési vizsgálatokhoz.

2000-2005 között a főiskola Fizika Tanszékének vezetője volt. 2005-ben a Miskolci Egyetem Műszaki Habilitációs Bizottsága habilitált doktorrá nyilvánította. Téziseinek témája: „Bányamérnöki feladatok a barlangok állagmegóvása, természeti értékeinek dokumentálása és tudományos kutatása terén”. 2005-től az Országos Műszaki Múzeum (ma Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum) muzeológusa. A múzeum erőgép, szerszámgép és munkagép gyűjteményének kurátora, feladatai közé tartozott továbbá az általános gépészeti gyűjtemény gondozása, valamint a múzeum aktív bevonása a műszaki felsőoktatásba. 2006-tól a Budapesti Műszaki Főiskola Bánki Donát Gépész- és Biztonságtechnikai Mérnöki Karának Gépszerkezettani és Biztonságtechnikai Intézetében főiskolai tanár.

Több évtizedes oktatási tevékenysége kiemelkedő. Kidolgozta és 13 éven keresztül tanította a tanárképzésben korábban hagyományokkal, előzményekkel nem rendelkező, a matematikai és fizikai modellezés módszereinek megismertetését szolgáló Dinamikus földrajz nevű tantárgyat. Az önálló diákmunkák irányításában is nagy szerepet vállalt: közel 30 szakdolgozat készült el a felügyelete alatt, valamint 10 hallgatót készített fel eredményesen OTDK-ra (Országos Tudományos Diákköri Konferencia). Oktatási eszközfejlesztési munkái is figyelemreméltóak: 105 új kísérleti ill. demonstrációs eszközt tervezett és részt vett elkészítésük irányításában.

A műszaki-fizikai területen, a biztonságtechnika, a műszaki mechanika és a műszaki kommunikáció területén végzett kutatási tevékenysége szintén kimagasló.

Szakmai közéleti tevékenysége ugyancsak kivételes, számos társaság, bizottság tagja volt. 1985-től 1992-ig a Nemzetközi Kőzetmechanikai Társaság Magyarországi Nemzeti Bizottságának tagja. 1992-től 2005-ig az Országos Tudományos Diákköri Tanács Fizika, Matematika és Földrajz Szakmai Bizottságának tagja. 1993-tól 2005-ig a Berzsenyi Dániel Főiskola Tudományos Bizottságának tagja. 1995-től 2000-ig a Magyar Tudományos Akadémia Föld és Bányászati Osztálya Oktatási Bizottságának tagja. 2005-től az Aggteleki Nemzeti Park Tanácsadó Testületének tagja volt. 

Szakirodalmi tevékenysége rendkívül széleskörű. Számtalan nyomtatásban megjelent publikációval rendelkezik, könyvek, könyvrészletek, tanulmányok, jegyzetek, szakcikkek, ismeretterjesztő cikkek, és még 2 szabvány is fűződik a nevéhez. Ezen felül számottevőek a kéziratos munkái (disszertációk, kutatási jelentések, díjnyertes pályaművek), illetve a konferencia- és egyéb nyilvános szakelőadásai, múzeumpedagógiai és ismeretterjesztő előadásai. Publikációinak jelentős hányada barlangtani vonatkozású. Munkáira különböző hazai és külföldi kiadású könyvekben, folyóiratokban százas nagyságrendben hivatkoztak.

Szakmai munkáival számos pályadíjat nyert el. 1996-ban Pro Natura emlékplakettet kapott, 1997-ben pedig a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Érembizottsága a kiemelkedő karszt- és barlangtani tudományos kutatómunkájáért Kadić Ottokár-éremmel tüntette ki.

Egyetemista kora óta folytatott barlangtani alapkutatásai kiterjedtek a gömbfülke-képződés modellezésére, a korróziós eredetű karsztos kisformák kialakulásának, a barlangi meanderek fejlődési törvényszerűségeinek kutatására és a barlangi légáramlatok termikus állapotváltozásainak kvantitatív elemzésére. Barlangvédelmi célú kutatásai során kidolgozott és számos helyen már gyakorlatban is alkalmazott egy olyan állékonyságvizsgálati-barlangbiztosítási módszert, amellyel kimutathatók a barlangokat befoglaló kőzetösszlet igen lassú, műszerekkel szinte mérhetetlen, de mégis megállíthatatlan mozgásai. 

Legismertebb munkái azonban a barlangtérképezéshez kötődnek. Az 1990-1995 között, teljes egészében a helyszínen, a barlangban felvett és megrajzolt 1:100 méretarányú, nagy pontosságú és rendkívül igényes Béke-barlang térképével szerzett széleskörű elismerést. A különösen nehéz barlangi körülmények között végzett térképezés végeredménye 74 db A/1 méretű térképlap lett. Ezt követően elkészítette a Baradla-barlang jósvafői szakaszának hasonló kivitelű térképét is, amely azonban csak az első lépcsőfok volt élete fő művének elkészítéséhez, a Baradlát feldolgozó atlaszhoz.

1996-tól 2024-ig, azaz 28 éven át kisebb-nagyobb megszakításokkal rendületlenül végezte a térképezést a Baradla-barlangban, melynek eredményeképpen megszületett egy hihetetlen részletességű, rendkívüli pontosságú térképsorozat, a Baradla Atlasz. Évente körülbelül egy hektár alapterületű barlangrész felmérésére került sor. A műszaki pontossággal felmért és megrajzolt 1:100 méretarányú Baradla Atlasz összességében 146 db A61 méretű lapra terjed ki, ezen felül 516 db keresztszelvényt és 8 db hossz-szelvényt is tartalmaz.

A miniszteri elismeréshez szívből gratulálunk!