Lombos erdők gombaritkaságai: Borvörös tinóru (Imperator rhodopurpureus)

Meleg augusztusi napon felüdülés belépni egy árnyas lomberdőbe. Főleg ha gyönyörű tinóruk várnak az erdő szélén. Megnézem őket, kalapjuk 6-12 (18) cm Ø, fiatalon félgömb alakú, majd kiterül, eleinte sárgásrózsa, később bor vagy bíborvörös lilás színű, nyomásra feketedő, csigarágás helyeken kék, felülete nedvesen tapadós, szárazon matt, bársonyos.

Termőrétegük a tönknél felkanyarodó, szűk pórusú, a csövek sárgák, majd olíva színűek lesznek, a nyílásai narancs-, borvörösek, nyomásra erősen kékülnek.

Tönkjük 5-12 cm hosszú, 3-6 cm Ø, hasas, bunkó alakú, csúcsán narancsvörös, a töve felé rózsás, bíborvörös színű, feltűnően, finoman vöröses-fehéren hálózatos.

Húsuk vastag, élénksárga, megvágva hirtelen és erősen kékül, a tönk bázisában pedig vörös, idősen szivacsos. Szaguk fiatalon savanyú-kellemes gyümölcsillatú, később dögszerű, kellemetlenül büdös. Borvörös tinóruk, csak néhány fotó és kezdem a gombászást. Akkor még nem sejtettem, hogy az elkövetkező tíz évben nem lesz szerencsém ehhez a fajhoz.

Íze enyhe, feltételesen (alapos sütés, főzés után) ehető, nyersen mérgező.

A Gombászok kézikönyve 2023-as kiadása szerint hazánkban elég ritka. A szakirodalom alapján koranyártól kora őszig, meleg, esős időben, meszes talajon, lomberdőben főleg tölgyek (Quercus) alatt fordul elő.

A következő helyen találtam friss termőtesteit augusztus hónapban:

Alsószuha: Kánya-fő 7689.1/A (1 alkalom, néhány termőtest)

Lomberdőben tölgyek (Quercus) alól került elő.

Szöveg és fotók: Szentgyörgyi Péter