Még be sem léptem az erdei fenyvesbe, máris látom a kis lila csillagokat.
Ezek a tulipán csészegombák, a tavaszi szisztematikus kéttűs fenyő felmérésem egyik célfaja.
Nyugodtan szemlélhetem őket, termőteste 3-10 (18) cm Ø, fiatalon talajban ülő, üreges gömbből előbújó, boszorkánytojáshoz hasonló, zárt, majd kiemelkedő, tetején tulipánszerűen, háromszögletű, hegyes karéjokkal korona alakúra felhasadozó.
Belső oldala: ibolyás, lila, idősebben ibolyás-barna, felülete sima. Külső oldala fehéres, lilás-fehéres, finoman nemezes, deres, gyakran talajszemcsék tapadnak rá. Termőrétege a termőtest lilás színű belső oldalán található.
Szára hiányzik, legfeljebb egy csipetnyi micélium (lényegében a gombafonalak, más néven hifák szövedéke, amely az aljzatban vagy azon foglal helyet és rendszerint évelő, de egyes fajoknál lehet egyéves is). Húsa fehéres, viasszerű, törékeny, kissé szívós.
Szaga jellegtelen. Néhány fotó után indulok a fenyvesbe újabb fajokat keresni. Íze enyhe, nyersen nagyon mérgező, ne próbáljuk megkóstolni, elfogyasztva súlyos gyomor- és bélpanaszokat okoz, bár a méreganyagok főzés közben részben elpárolognak, de semmilyen körülmények között ne fogyasszuk!
A Gombászok kézikönyve 2023-as kiadása szerint hazánkban nem ritka. A szakirodalom alapján tavasszal, olykor nyár közepéig, meszes talajú fenyőerdőben, gyakran seregesen fordul elő
Friss termőtesteit április és május hónapban az alábbi helyeken találtam:
Alsószuha: 1 alkalom
Kurityán: 1 alkalom
Ormosbánya: 1 alkalom
Szuhafő: 1 alkalom
Zádorfalva: 1 alkalom
Zádorfalva: 2 alkalom
Kéttűs fenyő (Pinus) erdők talajáról került elő, mindig többedmagával, a legtöbbször a fenyvesek szisztematikus felmérésének eredményeként.
Szöveg és fotók: Szentgyörgyi Péter