Fenyvesek gombaritkaságai: Pseudomerulius aureus – Aranyos álredőgomba

A fenyők közé elegyedett lombos fák már lombjukat vesztették. A fenyves mellett alig 100 méterre a 65 éve itt működő barnaszén külfejtést jelző bányató. A fenyvest az innen kitermelt takarórétegre telepítették, az erdőben sok helyen látszanak a megkövesedett alsó miocén korú (közel 20 millió éves) Ostrea kagylók maradványai.

Lehajolok az egyikért, mellette egy vékony fenyőág, megfordítom. Ez igen, aranyos álredőgomba, a termőteste 1-2, de gyakran összenövő, ilyenkor 2-12 (99) cm Ø, többnyire kerek. Felszíne narancssárga, barna-sárga színű, széle egyértelműen határolt, fehéres és nemezes, gyapjas. Termőrétege sárga, fényes narancsos, később barnássárga. Pórusai labirintusosak, szögletesek, ráncosak, 1-3 mm szélesek, viaszosak. Tönkje hiányzik, az aljzaton elterülő (reszupinátus), az aljzatról könnyen leválasztható.

Húsa sárgás, viaszos, vékony, puha. Szaga jellegtelen. Ezután ágforgatás és fényképek. Íze semleges, nem ehető. A Miskolci Gombász Egyesület honlapja szerint hazánkban nagyon ritka. A szakirodalom alapján egész évben napsütötte nyitott fenyvesekben, tűlevelű fák, különösen kéttűs fenyők (Pinus) bomló, kérgét vesztett ágain, tuskóin fordul elő.

Friss termőtesteit június és november hónapokban az alábbi helyeken találtam 1-1 alkalommal:

Dövény (2 Pinus ágon)

Ormosbánya (1 Pinus ágon)

Kéttűs fenyő (Pinus) földre hullott ágain került elő.

Szöveg és fotók: Szentgyörgyi Péter