Márciusban egy gyertyános-tölgyesben keresgélek és szerencsém van, rövid idő alatt két lehullott ágon is találok fekete kehelygombákat.
Termőtestük 2-8 (10) cm Ø, legfeljebb 8 cm magas, serleg, csésze vagy harang alakú, széle bevágott, fokozatosan tönkbe keskenyedő. Eleinte gömbölyded és zárt. Felnyílva pereme fogacskás, kissé hullámos. Kívül szürkésbarna, barna, fekete-barna, kissé szemölcsös és ráncos, gyakran lisztes, rövid szöszök fedik. Belül sima, fekete.
Tönkjük 1-5 cm hosszú, kissé bordás vagy lapos, barna, fekete-barna, fekete, lefelé keskenyedő, szétterülő micéliumszálakkal rögzül az aljzathoz. Felszínüket feketés szálakból álló nemezes réteg borítja. Ennek a fajnak nemcsak a termőteste, de még a gombafonalai is feketék.
Húsa barna, kemény, bőrszerű, belseje fehér. Szaga semleges. Mindkét csoportról készítek néhány fotót, miközben egy fekete harkály „kijőzik” folyamatosan. Íze enyhe, nem ehető. A
Gombászok kézikönyve 2023-as kiadása szerint hazánkban ritka.
A szakirodalom alapján téltől tavaszig fagymentes időszakban kisebb csoportokban jelenik meg korhadó ágakon, sokszor mogyorón (Corylus), bokrok gyökerénél vagy fűrészporon, nedvességkedvelő. Ha mohapárnában ülve találjuk, akkor egészen biztos, hogy alatta korhadó gyökér vagy ágdarab van a földben, amelyet átszőtt fekete micéliumával.
Friss termőtesteit az alábbi helyeken találtam március és április hónapokban:
Alsószuha (1 alkalom)
Dövény (2 helyszín, 1-1 alkalom)
Lombos és vegyes erdőkben, ágdarabkákon került elő.
Szöveg és fotók: Szentgyörgyi Péter