A fekete rigónál kisebb, a hím és a tojó egyforma: felül olívbarna színezetűek, fehéres torokkal, a begy, a mell és a testoldalak sárgásfehér alapon barna foltokkal csíkozott.
A szárny és a farok tollai sötét olajbarnák, a repülés közben láthatóvá váló alsó szárnyfedők sárgásak.

A fészekből kirepült fiatalok megjelenése az öreg madarakhoz hasonló, kivéve, hogy a szárny fedőtollainak végén feltűnő sárga "rigófoltok" láthatók.
A faj egyik legjellegzetesebb tulajdonsága a hímek európai viszonylatban is az egyik legszebbnek számító éneke.
Magyarországon általánosan elterjedt, a fekete rigó után a második leggyakoribb rigófajunk.
Az énekes rigó az Aggteleki-karszton a cserjeszinttel rendelkező erdők, bokrosok gyakori fészkelő madara. A Szalonnán működő Bódva-völgyi Madárgyűrűző Állomáson is a tíz leggyakrabban fogott madár közé tartozik, ahol a gyűrűző állomás működésének 40 éve alatt közel 6000 példány lábára került gyűrű. Közülük eddig 30 példány került meg külföldön, kivétel nélkül a mediterránumban (Olaszország, Spanyolország, Görögország, Franciaország).
Kép: Juhász Csaba
Szöveg: Huber Attila (ANPI), Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapja