Fenyvesek gombaritkaságai: Bíborélű kígyógomba - Mycena purpureofusca

Eszembe ötlik egy több mint 40 éves történet. Akkor is ezen a részen jártam, csak vagy 10 méterrel lejjebb, kezdő bányamérnök voltam, a pár napja indult frontfejtést ellenőriztem. A front és a felszín között alig 10 méteres fedőréteg volt, a fejtés egyik sarkában jókora nyílás, amelyiken egy ember is átfért, és a lyukon keresztül a mélyműveléses bányába besütött a Nap.

Az egyik dolgozó azt mesélte, hogy az előző nap délután egy kollégájuk a nyíláson keresztül kiment a felszínre, szedett egy zsák gombát, majd visszajött. A történetet érdekesnek találtam, bár nem igazán hittem el. Amíg elgondolkodtam be is értem a fenyvesbe, jöttek a jó fajok is: így a retekszagú sisakgomba és már szinte unásig a barázdás korallgombák. Majd az erdő szélén bíborélű kígyógombákat fedeztem fel.

Kalapja 0,5-2,5 (4) cm Ø, kúpos, harang alakú, idősebb korban kiterül; széle kezdetben enyhén befelé hajló, felületét fiatalon apró fehér szőr borítja, később sima lesz. Kissé higrofán, nedvesen zsíros, több mint feléig barázdált, enyhén áttetsző, jól látszanak a lemezcsatlakozások. Színe eleinte sötétbarna, majdnem feketés közepe ibolyaszínű, szegélye halványbarna, fakó halványlila, idősen lilás-szürke, szürkésbarna, enyhén sötétebb középponttal és halvány ibolya árnyalattal.

Lemezei keskenyek, elég sűrűk, a tönkre rövid foggal lefutók, a tönköt 20-30 lemez éri el. Színük fehéres szürke, élük határozott bíborszínű, ibolyás, széleik néha hullámosak. Tönkje karcsú, 2,5-10 (12) cm hosszú, 1-3,5 (5) mm Ø, sima, csöves, szívós, porcos, a kor előrehaladtával hosszában kissé barázdált. Bázisa fehéren bolyhos, gyakran gyökerezik, alul kissé kiszélesedhet. Ibolyás barna, rózsaszín-ibolya, szürkés-lila színű, általában kissé halványabb, mint a kalap, csúcsa közelében világosabb, töve felé általában sötétebb barna, ibolya árnyalattal.

Húsa vékony, rugalmas, színe szürkés, fehéres-világos lila. Szaga jellegtelen. Néhány fotó és tovább haladok. Íze enyhe, nem ehető.

A Gombászok kézikönyve 2023-as kiadása szerint hazánkban ritka.

A szakirodalom alapján nyártól őszig; egyedül vagy csoportosan tűlevelűek, különösen lucfenyő (Picea), kéttűs fenyő (Pinus) és duglászfenyő (Pseudotsuga) bomló faanyagán, törmelékén, gyakran a bomló tűleveleken is, nagyon ritkán lombos fán is.

Friss termőtesteit június, augusztus, szeptember, október és november hónapokban az alábbi helyeken találtam:

Dövény: 1 alkalom

Ormosbánya: 3 alkalom

Zádorfalva: 3 alkalom

Kéttűs fenyő (Pinus) bomló faanyagán, törmelékén került elő, mindig néhány termőteste.

Szöveg és fotók: Szentgyörgyi Péter