Abaújkér Sóstó-legelő TT

Abaújkér Sóstó-legelő TT

Törzskönyvi száma: 267/TT/94

Védetté nyilvánító jogszabály száma: 15/1994.(IV. 29.) KTM rendelet, melyet a 78/2015 (XII.1) FM rendelet módosított

Nemzetközi egyezmény alá eső terület sorszáma: HUBN10007 Zempléni-hegység a Szerencsi-dombsággal és a Hernád-völggyel különleges madárvédelmi Natura 2000 terület

A terület kiterjedése: 70,2 ha

Megye megnevezése: Borsod-Abaúj-Zemplén megye

Települések megnevezése: Abaújkér, Encs-Gibárt

EOTR koordináták: X =808400, Y =332400

Tengerszint feletti magassága: max.: 153m, min.: 128 m

A védett természeti terület a Szerencsköz kistájhoz tartozik, 120 és 300 méter közötti tszf-i magasságú dombvidék, melynek platója a Szerencs-patak középső folyása és a Hernád-völgy között helyezkedik el. A kistáj alapja felsőszarmata-alsópannóniai áthalmozott riolttufa, helyenként hasonló agyag, homok, tufit. Ezeknek az üledékeknek a felső része a pleisztocénben átdolgozódott, teraszkavicsos és agyagos, illetve fiatalabb (késő-pleisztocén) löszös fedést kapott. A területen legnagyobbrészt típusos lösz található, kisebb részén pedig agyagos löszt találunk.

Az időszakos vízállású tó környékén jelentős szikesedés ment végbe. Szikfoltok a legelő egyes részein is megfigyelhetőek.

Biogeográfiailag az Alföld és az Északi-középhegység flóravidék (Matricum) határán fekszik és az Észak-Alföld flórajárás része. A szikesedő gyepek növényvilága erős pannon hatásról árulkodik.

Már csak kis foltokban maradt fenn a füves szikes puszta, melynek jellegzetes fajai a sziki üröm, a sziki őszirózsa,a közönséges sziki pozdor és a juhsóska még megtalálhatók.

      A kevésbé szikes termőhelyekre jellemző és átmenetet képez a löszpusztagyepek felé az ecsetpázsitos sziki rét. Állományalkotó faja az ecsetpázsit és a fehér tippan, valamint a réti sás. Kétszikűek közül jellegzetesek a mocsárréti elemek: szürke aszat, vesszős füzény, fekete nadálytő, réti peremizs és a  mezei cickafark.

 A mélyedésekben összegyűlő vizekben, tocsogókban jellegzetes a közönséges mézpázsittal és a mocsári kígyófűvel jellemezhető sziki sásrét.

       A terület keleti, mélyebben fekvő részein csenkeszes nedves kaszálóréteket találunk.

 E szikesedő legelő érdekessége, hogy a Szerencsi-dombság és a Hegyalja lankái közé ékelődve a legészakibb ilyen jellegű élőhely, s így a hozzá kötődő fajoknak is a legészakibb előfordulási helye hazánkban.

A számos növénytani érték ellenére az egykor szarvasmarha legelőként hasznosított füves terület mégis zoológiai jelentősége miatt kapott jogi védelmet. Különösen a tavasz és az őszi madárvonulások idején játszik fontos szerepet a költöző madarak pihenő- és táplálkozó-területeként.

 Jellegzetes táplálkozó és vonuló madarai: fekete gólya, darázsölyv, barna kánya, békászó sas, rétisas, kígyász ölyv, kerecsen- és vándorsólyom, kékvércse, haris, uhu, kuvik, nagy fülemüle és gyurgyalag.

Védettségének célja a legelőterület jelenlegi állapotának megőrzése, a legelőn megpihenő és táplálkozó, valamint az ott élő és fészkelő madarak zavartalanságának biztosítása, a területen élő kisemlős populációk - különös tekintettel a fogyatkozó ürge kolóniák - életfeltételeinek megőrzése és fenntartása.