Aggtelek és látnivalói

Történeti áttekintés

Aggteleket mint magyarok lakta települést elsőként egy 1295-ös oklevél említi Ogogteluk néven. Antal István Bertalan, aki Aggteleken született és jegyzőgyakornokként valamint szociális titkárként összesen hét évet munkálkodott, később megírta Aggtelek történetét. Az előbb említett oklevél adataihoz kapcsolódóan Ő úgy vélte, Aggtelek keletkezése az 1280-as évekre tehető.

A másik elmélet szerint,- amit Dr. Dénes György történész neve fémjelez- lényegesen régebbi magyar település Aggtelek. Létrejöttét a tatárjárás előttre helyezi. Ezt az elméletet az a tény is alátámasztja, hogy a református templom 1975-ös tatarozása során a templom déli falán előkerült két román stílusú lőrésszerű ablak és egy régi bejárat. A stílus alapján a templom építését a XII- XIII. századra lehet tenni, ez pedig azt jelenti, hogy Aggtelek a tatárjárás idején már jelentős település lehetett. Dr. Dénes György megállapítása szerint Aggtelek azért nem szerepel a tatárjárás körüli írásos emlékekben, mert a tatárdúlás teljesen megsemmisítette a falut, megmaradt lakói a környező falvakba menekültek, s csak évekkel, évtizedekkel később kezdtek el ismét visszatelepülni. Az itt lakók az évszázadok során sok veszedelmet és hányattatást éltek meg. Különböző fertőző betegségek gyakran tizedelték meg lakosságot, ennek bizonyos nyomait még az elmúlt század halotti anyakönyveiben is fellelhetjük.

1858-ban súlyos tragédiát élt át a falu lakossága. Egy szörnyű tűzvész szinte mindent elpusztított. Épségben csak két épület maradt, az iskola fő épülete és egy régi kőből épült ház (ez az épület ma is áll). A templom és a lelkészlakhoz tartozó melléképület kőfalai is megmaradtak az utókor számára, de minden egyéb porig égett, beleértve a község minden hivatalos és emlékiratait is. Egy korabeli egyházi leírásban azt olvashatjuk: a községbe érkező vizsgálóbizottság leírhatatlan állapotokat talált, azt is hozzátéve, a falut nem csupán fizikai értelemben találták leégve, hanem szellemi, lelki értelemben is.

Századunk is hozott megpróbáltatást az itt lakók számára a II. világháború egyik frontvonala több mint két hétig húzódott. Ennek emlékei napjainkban is fellelhetők a környéken is (pl. lövészárok maradványok, lőszerek.). Aggteleknél sok pusztulást okozva, beleértve a sok vihart megért öreg templomot is amelynek ismét csak az ősi falai maradtak, minden egyéb elpusztult. E falu lakói az elmúlt századok folyamán nyilván nem csak csapásokat és pusztulást éltek át, de életük egyéb mozzanatairól feljegyzések nem maradtak.

Látnivalók

Baradla-barlang

Ismertségét Közép-Európa leghosszabb barlangjának, a Baradla-barlangnak köszönheti. A Baradlát már az őskori ember is ismerte és lakta. A mai kor embere viszont – vállalkozó kedvétől és vérmérsékletétől függően – számos barlangtúrából választhat, hogy megismerje.

Kilátó a barlangbejárat fölött

A Baradla-barlang aggteleki bejárata fölé magasodó 51 méter magas sziklafalról nagyszerű panoráma tárul elénk. A fedetlen, mészkősziklákkal borított karszt peremén állva megcsodálhatjuk az Ős-Sajó hordalékával borított fedett karsztot.

Ördögszántás és az Aggteleki-tó

A falu határában található, egykor erdővel borított Tó-hegyen, a fedetlen karszt nagyon szép példája, az ún. Ördögszántás figyelhető meg. A sziklákon megfigyelhetőek az egykori fák gyökerei által kioldott, többé-kevésbé kerek, esetenként meglepő hosszúságot elérő, gyakorta elágazódó gyökérkarrok, népies nevükön madáritatók.

Az Ördögszántás alatt terül el az Aggteleki-tó, amely a Baradla egyik víznyelőjének eltömődésével jött létre, feltehetően a Tó-hegy fáinak kivágása után. A tó a 18. században még nem létezett, helyén egykor káposztáskert terült el.

Református templom

A templom a 13. században épült, a tatárjárás után. Ennek bizonyítékai a déli oldalán kívülről ma is látható, befalazott román kori ablakok. A falu lakossága a 18. században annyira megnövekedett, hogy kibővítették a templomot, ekkor toldották az északi oldalhoz a bejárati előteret, az ún. cintermet is. Az 1858. évi, szinte az egész falut sújtó tűzvészben a templom fazsindelyes tetőszerkezete, belső berendezései is elégtek. A felújítás során készült festett kazettás famennyezet a II. világháború során pusztult el, amikor a templomot hadikórházként használták, és a belső berendezéseket feltüzelték. Mindezek következtében jelenleg a környék legpuritánabb templomaként tartják számon.

Fejfamúzeum és Kopjafa Emlékpark

Az egykori Gömör vármegyében az emberek többsége református vallású volt. Ezen a vidéken az oszlopos sírjel, a fejfa volt a legjellemzőbb temetkezési jel. A fejfa sok mindent elárult az alatta nyugvó személy származásáról, neméről, koráról. Érdemes megemlíteni, hogy az aggteleki temetőben a fejfák írott oldalai nem a sír felé mutattak, hanem a templom és a torony felé. Az emlékparkban a hagyományos, fából faragott fejfatípusok mellett, az Aggtelek történetében kiemelkedő szerepet játszó személyeknek emlékül állított kopjafák láthatók. Így megtekinthető többek között Dr. Jakucs László, Vass Imre és az 1848-49-es szabadságharcban elhunyt Szegő Rafael emlékoszlopa is.

Harangtorony

A harangtorony az egykori “látótorony” helyén, a templomtól mintegy 200 méternyire található. Az 1800-as évek elején épült népies barokk stílusban.