Az év gombája 2025 - Sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus)

Termőteste (5) 10-40 (50) cm Ø, 1-4 cm vastag, kezdetben gumószerű, később félkörösen vagy legyezőszerűen kiterülő, pereme hullámos, karéjos. Fiatalon kénsárga majd narancssárga, téglavörös, piszkosfehérré kifakuló, felülete sugarasan hullámos, bársonyos, ráncos vagy gödrös, finoman szemcsés. Gyakran több különböző méretű kalap zsindelyszerűen összenő és egymás fölött elhelyezkedve telepeket hoznak létre.

Szára nincs.

Termőrétege likacsos, a pórusai szűkek (milliméterenként 2-5 pórus), kerekdedek vagy oválisak, sokszor guttációs cseppekkel, kénsárga színűek, később kifakulnak.

Húsa fiatalon puha, lédús, később sajtkeménységű, végül szívóssá, rostossá válik. Fehér, fehéres majd sárgás színű.

Szaga aromás, savanykás, gombás, gyümölcsös.

Íze savanyú, idősebb korban sajtszerű vagy keserű, bükk (Fagus), tölgy (Quercus) fán termők gyakran keserűek, a fűz (Salix) - és nyírfán (Betula) termők mindig enyhe ízűek.

Kémiai reakciók: A kálilúg hatására nem történik reakció húson, a termőréteg pórusain és a kalapon sem.

Spórapor színe: Fehér.

Előfordulás: Áprilistól szeptemberig, élő és elhalt lombos fákon, főként fűzön (Salix), nyáron (Populus), cseresznyén (Prunus) vagy akácon (Robinia) növő, gyakori faj. Nagyobb magasságban vörösfenyőn (Larix) is előfordul. Nagyon agresszív fapusztító, súlyos károkat okozhat a faállományban.

Felhasználása: A gomba fiatalon, amíg puha kb. 20 perc hőkezelés után ehető, bár nem különösebben jó, nyersen az oxálsav miatt emészthetetlen. Különleges elkészítéssel nagyon jó ehető gombának is tekinthető. (Kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk, és sós vízben 10 percig főzzük, ez eltávolítja a hányingert okozó oxálsavat és a savanyú ízt. A darabokat először lisztbe, majd reszelt sajttal tojásba mártjuk és kisütjük). Érdemes elkészítés előtt tejben áztatni legalább fél-, egy órára. A fával érintkező részeit felhasználás előtt el kell távolítani. Idős korban élvezhetetlen. Ha mérgező fán nő, mindenképpen kerülni kell, mert felszívhatja a fa méreganyagait! Például, ha tiszafán (Taxus baccata) vagy aranyesőn (Laburnum) nő, a fa mérgező taxint (tiszafa) vagy citizint (aranyeső) továbbíthat, ami súlyos mérgezést okozhat! Arra is vannak megfigyelések, hogy a tölgyön (Quercus) vagy akácon (Robinia) növő termőtestei hasmenést és hányást okoztak érzékeny embereknél. Esetenként gyomor-bélrendszeri panaszok és/vagy allergiás reakciók léphetnek fel. A gomba eltávolítja a csersavat a fáról, ami szintén negatívan hat az ízére. A gyümölcsösben (körtefa, almafa, cseresznyefa) található egyedeik szintén veszélyesek lehetnek a különböző növényvédő szerek használata miatt. Kiváló kálium és C vitamin forrás, emellett gyógyhatásai is ismertek. A gombában nagyszámú bioaktív anyagot találtak citotoxikus, antimikrobiális, rákellenes, gyulladáscsökkentő, hipoglikémiás (alacsony vércukorszint) és antioxidáns hatással.

Legtöbbször tölgy (Quercus) és fűz (Salix) fákon találtam május, június, augusztus, szeptember és október hónapokban.

Szöveg és fotók: Szentgyörgyi Péter

Az alábbi kép Aggteleken a barlang bejárati játszótéri kidőlt fatörzsön készült 2016. 10. 07-én.