Fenyvesek gombaritkaságai: Ráncos koronggomba

Ráncos koronggomba – Discina ancilis

(Syn.: Discina perlata, Gyromitra perlata)

A kiszáradás és az elmúlt évek szélviharai a környék lucfenyveseit sem kímélték. Az alig egy évtizede még zöldellő fenyvesek mára elszomorító képet mutatnak. Kiszáradt, kidőlt illetve kivágott fák, a korábbi vadvédelmi kerítések kidőltek, eltűntek.

A csalános, szedres, vadrózsás aljnövényzet miatt nyáron és koraősszel be- és áthatolhatatlan sűrűség, a mohafoltok kiszáradnak. Mondja a szakma, hogy a kitermelés után majd őshonos fajokkal újratelepítik, jó, de ez egy újabb szög lesz a biodiverzitás koporsójába.

Addig is nézem, amíg van mit, tavasz van, most még járható az erdő, és ott egy kidőlt törzsön több barna csésze sorakozik.

A ráncos koronggomba a tavaszi lucosok szisztematikus felmérésének egyik célfaja. Megnézem közelebbről, termőteste 3-12 (16) cm Ø, barna, dohánybarna, vörösesbarna, fiatalon csésze alakú, később szabálytalan koronggá terül ki. Felszíne ráncos, kívül gyakran eres. Termőrétege a termőtest felszínén található. Szára 1-3 cm hosszú, hosszanti ráncos, barázdált; színe felül vörösbarnától gesztenyebarnáig terjed, alul fehéres vagy okkeres. Húsa vékony, fehéres. Szaga nincs. Íze enyhe, étkezési értéke nincs, nyersen mérgező, bár egyes német források nagyon jó ehető gombának tartják.

A Gombászok kézikönyve 2023-as kiadása szerint hazánkban ritka. A szakirodalom alapján tavasztól nyár elejéig, olykor ősszel is megtalálható. Korhadó fenyőn, főleg lucfenyőn (Picea), elsősorban hegy és dombvidékeken, nagyon ritkán az alföldeken is előfordul.

A következő helyeken találtam friss termőtesteit február, március és április hónapokban:

Dövény: Kavacs-domb 7689.3/A (4 alkalom, több tucat termőtest Picea)

Dövény: Nyíres 7689.3/A (3 alkalom, több tucat termőtest Picea)

Felsőkelecsény: Rózsás-tető 7689.4/A (1 alkalom, néhány termőtest Pinus)

Jákfalva: Hegyes-tető 7689.3/C (1 alkalom, 1 termőtest Pinus)

Szuhafő: Gerenda 7588.4/C (1 alkalom, 1 termőtest Picea)

Korhadó fenyőkön elsősorban lucfenyőn (Picea), ritkábban kéttűs fenyőkön (Pinus) került elő.

Szöveg és fotók: Szentgyörgyi Péter