Világörökség

A világörökségi helyszínek olyan kulturális vagy természeti szempontból egyedinek számító értékek, melyeket az UNESCO Világörökség Bizottsága határozata alapján a Világörökség Jegyzékbe felvett. A program célja az emberiség kulturális és természeti örökségének védelme, azok nyilvántartásba vétele. A Világörökség Egyezmény elfogadására 1972-ben került sor. Az egyezményhez Magyarország 1985-ben csatlakozott, és eddig 8 helyszínnel képviselteti magát. Ezek között egyetlen természeti világörökség szerepel, az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjai, melyek 1995-ben nyerték el ezt a címet, mint a földtani és felszínalaktani folyamatok fenntartható példái. A Világörökség Egyezmény szabályzata értelmében a Világörökség címre csak a legkiemelkedőbb, viszonylag sértetlen természeti értékek pályázhatnak, amelyek megőrzése biztosítható. 

A Világörökség Jegyzékben számos barlang is szerepel, ezek azonban főként az ott található kultúrtörténeti értékek alapján kerültek az emberiség féltve őrzött kincsei közé. A barlang mint természeti érték 1995-ig csak két esetben nyerte el a Világörökség címet: ezek a Mammoth-barlang (a világ leghosszabb barlangja, 667 km, USA), és a világ legnagyobb vízhozamú földalatti folyómedrét alkotó Skocjani-barlang (Szlovénia). Ezekhez csatlakoztak az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjai. A barlangokat és azok képződményeit rendkívüli formagazdagságuk, komplexitásuk, viszonylagos érintetlenségük és kis területen való koncentrálódásuk kiemelkedő jelentőségűvé teszi. Ilyen komplexitásban barlangok a mérsékelt égöv zónájában sehol a világon nem fordulnak elő.

A földrajzilag összefüggő egységet alkotó Aggteleki- és Szlovák-karszton (Gömör–Tornai-karszt) jelenleg több mint 1.400 barlang ismert, melyek közül 280 nyílik a magyar állam területéről. A Világörökség barlangjainak túlnyomó része közép-triász (230-240 millió év) korú, világosszürke wettersteini és steinalmi típusú mészkőben jött létre. A karsztvidék barlangjai kialakulásukat, képződményeiket, élővilágukat és méretüket tekintve is sokszínűek. Legtöbb közülük folyóvizes eredetű, melyeket a mélybe jutó vízfolyások oldó és koptató hatása alakított ki (pl. a Baradla–Domica-barlangrendszer). Találunk még a Gömör–Tornai-karszton korróziós zsombolyokat (függőleges aknabarlang), melyek a mészkő szerkezeti törések által meggyengített részein, a beszivárgó vizek oldásával alakultak ki (pl. a Vecsembükki-zsomboly), valamint keveredési korrózió által létrehozott gömbüstszerű oldásos formákat (az Esztramos-hegy belsejében, pl. a Rákóczi-barlangban). Az Ochtinai-aragonitbarlang (SK) mészkőlencsében megrekedt stagnáló, vagy lassan mozgó víz oldó hatására jött létre. A szerkezeti töréseken létrejött barlangok egyedülállóan jellegzetes példája a Buzgó-barlang (SK) Nagy-Kanyonja. A karszt peremrészeiről leváló kőzettömbök mentén tömegmozgásos hasadékbarlangok alakultak ki (pl. a Barkai Hó-lyuk, SK). Számos barlangüreg a mennyezet beszakadásával jött létre, mint pl. a Baradla hatalmas omladéktermei. Az Áji-völgyben folyó patakból nagymennyiségű édesvízi mészkő válik ki, helyenként a vízesések alatt üregeket kialakítva.

Kevés karsztvidéken található egymás mellett annyi jellegzetes képződmény, mint a Gömör–Tornai-karszton. A különféle képződmények valódi eldorádója a Baradla–Domica-barlangrendszer: a világon ismert 38 képződmény közül 17 típus megtalálható itt. Az álló- és függőcseppkövek legkülönbözőbb formái mellett cseppkőoszlopok, -bevonatok, -lefolyások, -függönyök is szép számban előfordulnak. Az ágas-bogas heliktitek nagyon szép példái láthatóak a Vass Imre-barlangban, a Rákóczi-barlang borsóköveit pedig a nemzetközi szakirodalom a legjellegzetesebbek között tartja számon. Lenyűgöző látványt nyújtanak a Béke-barlang Komlós patakjából kiváló mésztufagátak. A Világörökség talán leghíresebb képződményei az Ochtinai-aragonitbarlang (SK) ágas-bogas aragonitkristályai. A Szilicei-jégbarlang (SK) a 470 m tengerszint feletti magasságon nyíló bejáratával a mérsékelt égöv legalacsonyabban fekvő, jégkitöltéssel is rendelkező barlangja.

A Gömör–Tornai-karszt több mint 30 barlangjában mutatták ki eddig a prehisztorikus ember jelenlétét. A leletek legalább 35 000 évet átfogó őskori kultúrák előfordulását bizonyítják. A Baradla-Domicában és annak előterében bükki kultúrájú (i.e. 5000-3000) települések nyomait (több tízezer lelet, csont- és kőeszközök, vonaldíszes cserépedények), és Közép-Európában egyedülálló faszénrajzokat találtak. A Baradlából a bronzkori kieticei kultúra (i.e. 1200- i.e. 800) aranykincslelete (28 darab) is előkerült. A Bába-lyuk és a Kilencfa-barlangot (mindkettő SK) a kieticei kultúra emberei temetkezési helyként használták, s a barlangokból egyedülálló emberi koponyákból készített rituális maszkok kerültek elő.

A barlangok rendkívüli sűrűsége, a felszín alatt uralkodó klímaviszonyok és a Gömör–Tornai-karszt földrajzi fekvése változatos barlangi élővilág kialakulását tette lehetővé számos endemikus, vagyis kizárólag erről a területről ismert fajjal. Ilyen a Duvalius hungaricus vakfutrinka (4-6 mm hosszú futóbogár), vagy a kizárólag a Baradla-Rövid-Alsó-barlangból ismert 10-16 cm hosszúságú gilisztafaj, a Helodrilus mozsaryorum. Több nagyobb barlangban előfordul a rendkívül értékes Eukoenenia spelea szálfarkú, amelyet Európa harmadidőszaki tropikus éghajlatából visszamaradt fajnak tartanak. A térség felszín alatti vizeinek gyakori lakója a Niphargus aggtelekiensis vakbolharák, amely akár 2,5 cm-esre is megnőhet. A Világörökség barlangjaiban gyakran előfordul az átlag 0,7 cm hosszú Mesoniscus graniger ászkarák. A karsztvidék barlangbiológiai szempontból legjelentősebb barlangja a Baradla–Domica-barlangrendszer, ahol több mint 500 gerinctelen fajt sikerült kimutatni.

A barlangot élettevékenységüknek csak egy részében használó fajok legjelentősebb képviselői a denevérek. A barlangok a denevérek sok faja számára telelőhelyként, nyári szálláshelyként, szaporodóhelyként, a barlangbejáratok pedig nászhelyként szolgálnak. A 28 európai denevérfaj közül 20 faj van jelen a térségben. A fokozottan védett kereknyergű patkósdenevér (Rhinolophus euryale) telelőkolóniái a Baradla–Domica-barlangrendszerben (kb. 5000 példány évente) európai jelentőségűek.